Első séta

Rooseveltova – Horní ulice – nám. Svornosti

Első sétánkat kezdjük a Rooseveltova-utca felőli bejáratnál. A főútról lekanyarodva van itt egy fizetős autóparkoló, ahol megszabadulhatunk gépjárművünktől, és ha kedvünk van, elsőként végigsétálunk a már említett utcán, amely ugyan nem tartozik a belvároshoz, de házacskái mégis kedvesek. Számtalan kis panzió található itt, valamint az U báby kiskocsma (66. sz.), amelybe mindenképpen érdemes betérnünk, és amelyről gasztronómiai fejezeteinkben még sok szó esik. Az utca másik végében található Egérlyuk-panziótól (Myší díra) kis lépcső vezet le a Barbakán-étterembe. Az utca első háza a Na kovárně, amely műszaki szaküzlet és egyben panzió is, ezzel szemben található a városi színház épülete (Městské divadlo), melynek terasz-étterméről szép kilátás nyílik a várkastélyra. Ez itt már a Felső-utca (Horní ulice), amelynek kőhídján érdemes megállni egy kicsit és néhány felvételt készíteni, vagy egyszerűen csak gyönyörködni az egykori kórház épületéhez tartozó Szent Jocodus-templom és a fölötte magasodó várkastély reneszánsz tornyának látványában, valamint a sörgyár impozáns épületében és kertes udvarában, ahol nyaranta koncerteket is szoktak rendezni.

Tovább indulva jobbra látható a mai Városi Múzeum (Okresní vlastivědné muzeum, 152. szám), amely barokk stílusban épült 1650 és 1652 között a jezsuita papok számára, hat középkori ház helyén. A rend eltörlése után iskolaként működött, majd 1950 óta a régió és a város történetét bemutató múzeum. Teljes renoválását követően 2010 végén nyílt meg ismét a nagyközönség előtt. Csaknem szemben van az egykori jezsuita kollégium hatalmas épülete (154. szám), amely többszöri szerepváltozás után ma szállodaként működik – ez Krumlov egyik legelegánsabb (és persze legdrágább) szálláshelye. Udvarába mindenképpen érdemes bekukkantani – nemzeti érzelmű honfitársaink azonban készüljenek fel arra, hogy odabenn T. G. Masaryk mellett Eduard Beneš mellszobra is látható, sőt képeslapon is megvásárolható. Az épületet 1586 és 1588 között emeltette Rožmberk Vilmos a jezsuiták számára, a csodálatos reneszánsz stílus Baltazar Maggi von Arogna itáliai származású építész munkáját dícséri. 1773 után kaszárnya lett, majd 1889-től szálloda. Az épülettel szemben 2005-ig parkoló volt, majd a teraszon egy kellemes pihenőhelyet alakítottak ki padokkal, díszkúttal: innen ugyancsak gyönyörű panoráma nyílik a várkastélyra és a Moldva-parti alsó városnegyedre. A szálloda mellett van a prelátus épülete (155. szám), gótikus eredetű, de sgrafittós homlokzata az 1900 körül végzett neoreneszánsz átalakítás eredménye. A Teáskanna (Konvice) étterem épületénél nyílik jobbfelé a Masná utca, melyből pár lépés után balra a Šatlavská-utcába jutunk: ez Krumlov egyik jellegzetes, középkori hangulatú grill-étterme. A melegszendvicstől a pisztrángon át a jókora adag csülökig mindent szabadtűzön készítenek, bár az utóbbi időben, alighanem a turista-árad következtében romlott a helyi konyhaművészet színvonala.

De térjünk vissza a Felső-utcába, amelynek ugyanezen sarkának másik oldalán van a városka legjobb könyvesboltja. Az utca 159-es számú háza egyik legfontosabb állomásunk – az ún. Kaplanka ugyanis az első reneszánsz ház volt Krumlovban, amelyet 1520-ban építtetett a város kincstárnoka, éspedig a közeli Szent Vitus-templom káplánjainak. Mielőtt elérnénk a főteret, a Templom-utcán (Kostelní ulice) balra fordulva néhány, nem túl meredek lépcsőn át felérünk a Szent-Vitus templomhoz, amely Krumlov másik büszkesége. A folyó felől, a Beneš-hídról látható csak, hogy valójában egy sziklacsúcson magasodik. Nem árt tudni, hogy mai alakját a XIX. század végi neogótikus átépítés idején nyerte el. Háromhajós belső tere egyetlen pontról is teljes egészében belátható, méreteit a szakrális matematika alapján számolták ki tervezői. Főoltára a kora-barokk idejéből való (1683). A kis-orgona barokk (1716), a nemrég restaurált főorgona azonban a neogótikus romantika jegyében készült, 1908-ban. Visszatérve a Felső-utcára (Horní), lassan elérjük a főteret, ahol legközelebb folytatjuk krumlovi sétánkat.